A történetmesélés művészete: hogyan taníts és motiválj vele?

Az 1980-as évek közepén a Disney egyik történetelemzője, Christopher Vogler írt egy hétoldalas feljegyzést. A Practical Guide to The Hero with a Thousand Faces (Gyakorlati útmutató Az ezerarcú hőshöz) címet adta neki, és egy 1949-es, sűrű összehasonlító mitológiai könyvből olyasmit csinált, amit egy forgatókönyvíró hétfő reggel ténylegesen használni tud. A feljegyzés kézről kézre járt, aztán túljutott a stúdió falain. Az oroszlánkirály forgatókönyv-vázlata ennek elvei szerint készült.

A hős útja – eszközként, nem elméletként

Joseph Campbell eredeti állítása antropológiai volt: hogy a világ mítoszainak egyetlen közös mélyszerkezete van. A folkloristák évtizedek óta vitatják ezt, és jó okuk van rá. Vogler csendben megváltoztatta a kérdést. Már nem azt kérdezte, igaz-e a minta minden emberi kultúrára, hanem azt, hasznos-e egy történet felépítéséhez.

Gyakorlati eszközként meglepően jól működik. Vogler 1992-ben The Writer’s Journey (Az író útja) címmel könyvvé bővítette a feljegyzést, és azóta a forgatókönyvírók bibliájának hívják.

Vogler mindig világosan kimondta, hogy rengeteg jó történet kívül esik ezen a formán. A hasznosabb állítása diagnosztikai: ha egy történetet egyáltalán nem lehet leírni az út fogalmaival, azt érdemes megvizsgálni, mert lehet, hogy szerkezetileg hiányzik belőle valami.

Aki gyerekeknek ír, annak a megpróbáltatásnál érdemes elidőznie. Az a szereplő, aki sosem fél igazán, nem érdemelte ki a befejezést. A gyerekek azért olvassák újra a félelmetes részt, mert a félelem a mechanizmus, a hazatérés pedig a jutalom.

A szerkezet, amelyhez nem kell gonosz

Szinte minden angol nyelvű írásmesterség-könyv azt állítja, hogy egy történethez konfliktus kell. Egy több mint ezeréves hagyomány nem ért egyet ezzel.

A kisótenkecu négyfelvonásos szerkezet, amelyet a kínai, a japán, a koreai és a vietnami történetmesélés egyaránt használ. A Tang-dinasztia költészetében született, a négysoros csüe-csü versformában, ahol minden sornak egy feladata volt. Kínai neve csi cseng csuan ho; koreaiul giseungjeongyeol; vietnamiul khai-thừa-chuyển-hợp. A japán írásjegyek szó szerint így olvashatók: emelkedik, befogad, fordul, összeköt.

A harmadik felvonás viseli a súlyt. A kínai költői hagyományban a csuant, a fordulatot tartották annak a sornak, amelyen egy vers élete vagy halála múlik. A konfliktusra épülő szerkezet azt kérdezi, mit akar a szereplő, és mi áll az útjában. A kisótenkecu azt kérdezi, mit hisz most az olvasó, és hogyan lehet ezt a hitet felforgatni.

Ez a négykockás forma, a jonkoma, pontosan ráilleszthető a szerkezetre, vagyis a japán újságok képregényeinek olvasói ezerszer magukba szívták anélkül, hogy nevet adtak volna neki.

Ha gyerekeknek írsz

Sok képeskönyvben nincs gonosz, és ha erőltetnénk egyet, rosszabbak lennének. Egy történetnek arról, hogy egy gyerek észrevesz valamit, vagy másképp lát egy ismerős tárgyat, nincs természetes ellenfele. Ha konfliktusívet csavarozunk rá, azokat a lapos, túlbonyolított cselekményű könyveket kapjuk, amelyeket a felnőttek megvesznek, a gyerekek pedig csendben nem kérik újra.

A két szerkezet különböző kérdésekre felel, és ha tudod, melyiket írod, a mesterségbeli probléma nagyobbik részét már megoldottad.

• Az utat használd, ha a szereplődnek nehézségeken át kell megváltoznia. Bátorság, veszteség, költözés, az első nap valahol, ahol félelmetes.
• A négy felvonást használd, ha a szereplődnek meg kell értenie valamit. Rácsodálkozás, észrevétel, empátia, egy váltás abban, hogyan látja a világot.
• Egy elakadt piszkozatot úgy diagnosztizálhatsz, ha megkérdezed, melyik akar lenni. A kéziratok gyakran azért akadnak el, mert félig ez, félig az.

Amire mindkét szerkezet épít

A sémák mögött néhány egyszerű elem végzi a tényleges munkát.

• Konkrétság. Egy olyan részlet, amelyet senki sem találna ki, teszi igazzá a történetet. Nem egy madár, hanem egy ázott varjú a vezetéken.
• Visszatartott információ. Minden fenti szerkezet abból táplálkozik, amit a közönség még nem tud. A hakavati, az arab mesemondó a válság közepén hagyja abba. A fordulat a harmadik kockában jön.
• Egy szereplő, aki akar valamit. Ellenfél nélkül is a vágy az, ami miatt az olvasó közelebb hajol.
• Visszafogottság a végén. Ha a történet után még el is magyarázod a jelentését, az a leggyakoribb módja annak, hogy meggyengíts egy jó művet.
• Hangzás. Olvasd fel hangosan. Amit gyerekeknek írsz, azt lefekvéskor egy fáradt felnőtt fogja előadni, és a mondatoknak el kell bírniuk ezt a hangot.

Mit jelent ez számodra?

Vegyél elő valamit, amin dolgozol, vagy valamit, amit gyakran elmesélsz, és végezd el mindkét próbát. Kérdezd meg, mit akar a szereplő, és mi akadályozza. Aztán kérdezd meg, mit feltételez a hallgató az elején, és mit fog másképp érteni a végére. Az egyik kérdésre jobb válasz születik, mint a másikra, és ez a válasz megmondja, melyik formát építed.

A szerkezet nem képlet. Diagnózis arra az esetre, amikor valami nem működik, és legtöbbször kiderül, hogy a hiba az, hogy a mű egyszerre két különböző történet akar lenni.