Az olvasás hatása az egészségre: hogyan tesznek jót a könyvek testnek és léleknek?

Valószínűleg találkoztál már ezzel az állítással: hat perc olvasás hatvannyolc százalékkal csökkenti a stresszt. Ott van orvosi weboldalakon, újságokban, könyvtári plakátokon, száz wellnesscikkben. Hatékonyabb, mint a zene (hatvanegy százalék), a tea (ötvennégy), a séta (negyvenkettő) és a videojáték (huszonegy). A számok annyira pontosak, hogy senkinek eszébe sem jut megkérdőjelezni őket.

Ha követed a hivatkozást, egyetlen sorhoz jutsz: Lewis, D. (2009), Galaxy Stress Research, Mindlab International, Sussex University.

A Galaxy egy csokoládémárka. A kutatást egy könyvklubkampány népszerűsítésére rendelték meg, egy üzleti tanácsadó cég végezte, és sosem jelent meg lektorált folyóiratban. Nincs elolvasható tanulmány, nincs ellenőrizhető mintanagyság, nincs megvizsgálható módszer. Egy 2009-es reklámkampány sajtóközleményét idézik tizenhat éve tudományként.

Miért számít ez?

Az olvasás valóban jót tesz. Éppen ezért baj a kitalált statisztika: kiszorítja a valódi eredményeket, amelyek kevésbé látványosak, de jóval érdekesebbek.

Lássuk, mi az, ami valóban kiállja a próbát.

Tovább élnek az olvasók? A teljes kép, nem csak a főcím

2016-ban a Yale Egyetem népegészségügyi karának három kutatója, Avni Bavishi, Martin Slade és Becca Levy tanulmányt közölt a Social Science and Medicine folyóiratban, kitűnő címmel: A chapter a day, vagyis Napi egy fejezet.

A Health and Retirement Study nevű, nagy, országosan reprezentatív amerikai felmérésből 3635 ötven év feletti embert választottak ki, rögzítették az olvasási szokásaikat, és tizenkét évig követték őket.

Mindenhol az a főcím, hogy az olvasók huszonhárom hónappal tovább élnek. Ez a szám valós, de ez a korrekció nélküli érték. Miután a kutatók figyelembe vették az életkort, a nemet, a származást, az iskolázottságot, a vagyoni helyzetet, a családi állapotot, a saját megítélés szerinti egészségi állapotot, a meglévő betegségeket és a depressziót, a különbség nagyjából négy hónapra szűkült.

Ez csalódásnak hangzik, amíg meg nem nézzük a másik számot. A korrigált kockázati arány 0,80 volt, vagyis a könyvolvasók húsz százalékkal kisebb eséllyel haltak meg ez alatt a tizenkét év alatt, mint a nem olvasók – mindezen tényezők figyelembevétele után is. Ez komoly eredmény, és ezt érdemes idézni.

Két további részlet teszi még meggyőzőbbé. A hatás dózisfüggő volt: több olvasás több haszonnal járt. A könyvek ráadásul egyértelműen felülmúlták az újságokat és a magazinokat, ami ellentmond annak az egyszerű magyarázatnak, hogy az egészségesebb vagy tehetősebb emberek egyszerűen mindenből többet olvasnak.

Becca Levy szerint a könyvek két hatása magyarázhatja ezt: a lassú, mély elmerülés, amelyet egy hosszú szöveg követése megkövetel, és a mások „olvasásának” gyakorlása, amely a szereplők követésével jár. Elemzésükben a hatást részben a szellemi képességek közvetítették, ami illik ahhoz a gondolathoz, hogy az olvasás edzés annak a tartaléknak, amelyből idősebb korunkban merítünk.

Olvasás másokkal egy szobában

A lelki egészségre vonatkozó eredmények ott a legerősebbek, ahol az olvasás már nem magányos tevékenység.

A Liverpooli Egyetem kutatói tizenkét hónapon át követtek egy közös olvasócsoportot, amelynek tagjainál depressziót diagnosztizáltak. Együtt olvastak fel, majd beszélgettek a hallottakról, és a résztvevők állapota egyértelműen javult. A kutatók ezt azzal hozták összefüggésbe, hogy a csoportban kialakult a képesség arra, hogy a számukra fontos témákról beszéljenek.

A mechanizmus egyszerű. Egy vers vagy egy szövegrészlet a szoba közepére teszi a nehéz témát, ahol mindenki ránézhet, és senkinek sem kell azt mondania: én. Ez ugyanaz a kerülőút, amelyet a tanmese is választ, és ugyanaz a helyrehozó munka, amelyet a dzsu/’hoanszi nép végzett a tűz körül.

Mindebből bevett gyakorlat lett. Az Egyesült Királyságban egészségügyi szolgálatok és könyvtárak „könyvreceptet” kínálnak: a szakember a kezelési terv részeként konkrét könyveket ajánl. Az ilyen irányított önsegítő olvasás enyhe és közepes nehézségek esetén elfogadható bizonyítékokra támaszkodik, különösen ha valaki követi is a haladást, és nem csak átnyújt egy könyvet.

Olvasás a tölgyfán

Jóval azelőtt, hogy bárki beavatkozásnak nevezte volna, a gyerekek maguktól is így csinálták.

A valódi munkát ez a második óra végzi. Az olvasás adta az alapanyagot, az ágak közötti vita pedig valami használhatóvá formálta, és évtizedekkel később nemcsak a könyvekre emlékeznek, hanem a beszélgetésekre is, és arra a felfedezésre, hogy valaki más ugyanazokat az oldalakat olvasta, mégis egészen máshová jutott.

Senki sem tervezte ezt a nézőpontváltás iskolájának. Mégis az lett.

Miért változtat a könyv hatásán, ha beszélünk róla?

Egyedül olvasni és valakivel együtt olvasni két különböző tevékenység, és a különbség mérhető.

• Ha kimondod, előhívod. Ha elmeséled a cselekményt egy barátodnak, újra fel kell építened, és ez sokkal jobban rögzíti, mint bármilyen újraolvasás.
• A vita hozza a második nézőpontot. Egy olvasónak egy értelmezése van. Két olvasónak már összehasonlítása, és a kettő közötti résben történik a gondolkodás.
• Szavakat kell találnod rá. Egy homályos benyomásból olyan mondatot formálni, amellyel valaki más vitatkozhat: ez készség, és a könyvekről való beszélgetés kivételesen jó gyakorlás hozzá.
• A könyv elnyeli a feszengést. Egy szereplő árulásáról, gyászáról vagy rossz döntéséről nyíltan lehet beszélni, mert egy kitalált alaké, és a szobában senkinek sem kell védekeznie.
• Számítanak rád. Egy barát, aki csütörtökön a fánál vár, több könyvet olvastat végig veled, mint bármilyen jó szándék.

Mit mondanak a kutatások a közös olvasásról?

A tölgyfa szervezett változatát közös olvasásnak (shared reading) hívják: egy kis csoport hangosan, együtt olvas el egy történetet vagy verset, egy vezető pedig az élet felé tereli a beszélgetést, nem az irodalmi elemzés felé. Könyvtárakban, idősotthonokban, kórházakban, iskolákban és börtönökben működik.

Az egyik résztvevő, egy kilencvennégy éves asszony, nem sokkal azután csatlakozott, hogy idősotthonba költözött; nyomorultul érezte magát, és mindenkivel összezördült. Elmondta, hogy a csoport felvidította, alig várta a következő hetet, és kizökkentette önmagából.

Egy másik, a Journal of Social and Personal Relationships folyóiratban megjelent vizsgálat szerint idősebb felnőtteknél a napi olvasás kisebb magányossággal járt együtt, a hatás pedig azoknál volt a legerősebb, akiknek nagyon kevés közeli barátjuk volt, és függetlenül attól jelentkezett, mennyire voltak elégedettek meglévő barátságaikkal. A kutatók óvatosan fogalmaztak: a hatások mérsékeltek, és az olvasás nem gyógyír az elszigeteltségre.

Ezek mellett rengeteg felmérési eredmény is van, és ezeket annak kell tekinteni, amik. Jótékonysági szervezetek és egyetemek ezreket kérdeztek meg arról, hogy az olvasástól kevésbé érzik-e magukat egyedül, és a nagy többség igennel felelt. Ez önbevallás, nem mérés, és ez a cikk már bemutatta, mi történik, ha egy felmérés százalékát laboratóriumi eredményként kezelik.

Hogyan indíts egyet?

Egy olvasócsoporthoz szinte semmi sem kell – talán ezért is működnek olyan sokáig.

• Két ember elég. A fenti előnyök többsége már egyetlen olvasótárssal is jelentkezik. Nem kell hozzá tizenkét fős klub.
• Ugyanakkor, ugyanott. A tölgyfa azért működött, mert mindig a tölgyfa volt. Legyen állandó a szokás, és az olvasás követi.
• Új csoportnak a rövid szövegek jobbak, mint a hosszúak. Egy helyben felolvasott novella vagy fejezet teljesen megoldja a „házi feladat” problémáját.
• Kérdezz jól. Te mit tettél volna? Mit hagyott ki a szerző? Kinek nem volt igaza? Ezek messzebbre visznek, mint az, hogy tetszett-e valakinek.
• Hagyd, hogy vitatkozzanak. Ahol mindenki egyetért, ott senki sem gondolkodik.
• Használd a könyvtárat. A több példány, a termek és a már működő csoportok mind ingyenesek, és a közkönyvtárak éppen erre jöttek létre.

Ahol a bizonyítékok gyengébbek, mint ahogy állítják

Több népszerű állítás nem olyan szilárd, mint ahogy hangoztatják.

• Az olvasás megelőzi a demenciát. A szellemileg megterhelő tevékenység lassabb szellemi hanyatlással jár együtt, és ezt az összefüggést sokszor megismételték. Hogy az olvasás okozza-e a védelmet, vagy egyszerűen azok olvasnak tovább, akiknek a szellemi képességei jól tartják magukat, azt valóban nehéz szétválasztani.
• A szépirodalom empatikusabbá tesz. A híres 2013-as eredményt nem sikerült megbízhatóan megismételni. Az egész életükben olvasók valóban jobban teljesítenek a társas helyzetek megértésében, de nem világos, mi az ok és mi az okozat.
• A lefekvés előtti olvasás javítja az alvást. Hihető, és széles körben ajánlják, de a jól megalapozott bizonyítékok többsége a fényes képernyők kerüléséről szól, nem magáról az olvasásról. Egy papírkönyv jó módja annak, hogy ne a telefont nézzük.
• Bármilyen pontos százalék. Aki gondosan dolgozik, nem méri takaros százalékokban a stresszt, a hangulatot vagy a szellemi képességeket. Egy gyanúsan kerek szám figyelmeztető jel.

Mit mondhatunk biztosan?

Ha lehántjuk a marketinget, akkor is marad egy szilárd mag.

A kitartó olvasás azon kevés tisztán szellemi tevékenység egyike, amelyet a legtöbb ember önként végez, és egy nagy, jól kontrollált vizsgálatban hosszabb élettel járt együtt, dózis–hatás összefüggéssel és hihető mechanizmussal. A közös olvasás láthatóan segít a depresszióval élőknek, és a hatás legalább annyira a beszélgetésből fakad, mint a szövegből. Az esti papírkönyv-olvasás megbízhatóan távol tart a képernyőtől.

Mindez nem helyettesíti az orvosi ellátást, és egyetlen könyv sem gyógyított még meg súlyos betegséget. Aki küzd, forduljon szakemberhez, ahelyett hogy egy regényhez nyúlna.

Mit jelent ez számodra?

• A hossz a hatóanyag. Az adatok szerint a könyvek felülmúlják a folyóiratokat. Úgy tűnik, a tartós elmerülés végzi a munkát, a cikkek átfutása pedig nem ugyanaz a tevékenység.
• Az élvezet nem luxus. Az a könyv, amelyet végig akarsz olvasni, hozza létre azt a mély bevonódást, amelyet mérnek. Az a könyv, amelyet úgy érzed, el kellene olvasnod, semmit sem hoz létre.
• Olvass másokkal. A lelki egészségre vonatkozó eredmények a közös olvasásnál a legerősebbek, így egy olvasókör tulajdonképpen egészségmegőrző program – egy pohár borral.
• Beszélgessetek róla utána. A beszélgetés nem az olvasáshoz csatolt ráadás. A bizonyítékok szerint a munka nagy részét éppen az végzi.
• Tedd a telefont egy másik szobába. Az olvasásnak tulajdonított alvásbeli előny nagy része valójában abból fakad, hogy nem görgetünk.
• Ne törődj a százalékokkal. A cikk elején szereplővel sem.

Az olvasásról és az egészségről leggyakrabban idézett tény egy csokoládékampányból származik. A valódi eredmény – hogy a könyvolvasók láthatóan tovább élnek, és a haszon azzal együtt nő, mennyit olvasnak – évekig ott volt egy lektorált folyóiratban, miközben mindenki a reklámot ismételgette.