Mesemondó fogások barátok és család szórakoztatására

A magyar mesemondó nem évszámmal és nem helyszínnel kezd. Azt mondja: Egyszer volt, hol nem volt. A mondat szándékosan ellentmond önmagának, és öt szóban már közölte a hallgatóval, milyen fajta igazság következik. Minden hagyomány kifejlesztett ilyen fogásokat. Íme tíz közülük, mindegyik elég kicsi ahhoz, hogy még ma este kipróbáld.

1. Építs ajtót a történetbe

A kezdőformula jelzi, hogy a hétköznapi szabályok most nem érvényesek. Figyeld meg, milyen sok közülük épül paradoxonra dátum helyett.

Az Encyclopaedia Iranica szerint a perzsa kezdés arra készíti fel a hallgatót, különösen a fiatalt, hogy valami nem feltétlenül igaz következik. Előre jelzi, mennyire kell szó szerint venni a mesét, így később senkinek sem kell közbeszólnia, hogy megkérdezze, tényleg megtörtént-e. A magyar néprajzkutatók a hol volt, hol nem volt formulát a mesekincs legrégebbi rétegei közé sorolják, és megjegyzik, hogy ugyanez a paradoxon visszatér a török és a kaukázusi hagyományokban, köztük a grúzban, az örményben és a megrelben is.

Próbáld ki ma este: válassz egy mondatot, és használd minden egyes alkalommal, változtatás nélkül. Az a gyerek, aki minden mese előtt ugyanazt a néhány szót hallja, már a hangjukra megnyugszik.

2. Kérjék ők a mesét

Haitin a mesemondó nem egyszerűen belekezd. Azt kiáltja: Krik?, és vár. Ha a hallgatók kérik a mesét, azt felelik: Krak! Csak ekkor kezdődik.

Ugyanez a párbeszéd végigfut a Karib-térségen, Martinique-on és Guadeloupe-on Cric! Crac! formában. A találós kérdéseknek saját párosuk van: a mesélő azt kiáltja, Tim tim!, a közönség azt feleli, Bwa sèch!, azaz száraz fa, és jöhet a találós. Ha senki sem fejti meg, azzal adják fel: Mwen bwè pwa, vagyis babot iszom.

A haiti hagyományban még a mennyiségről is alkudoznak. A Krik? Krak! után a közönség megkérdezheti, hány mese jön, és lehet alkudni. Jean Price-Mars antropológus ennek az oda-vissza játéknak két lehetséges gyökerét is megtalálta: a breton tengerészeket és a Guineai-öböl partvidékét, ahol a mesélő egy köszöntéssel jelenti be a történetet, amelyet a közönségnek viszonoznia kell.

Próbáld ki ma este: ne kezdj bele rögtön az olvasásba. Tegyél fel egy kérdést, és várd meg a választ. A beleegyezés résztvevővé teszi a hallgatót, mielőtt egyetlen szó elhangzott volna a meséből.

3. Hangold rá őket, mielőtt belekezdesz

Egy japán rakugo-előadásnak három része van. A makura laza, társalgó előjáték, gyakran nem sokról szól; a hondai maga a történet; az ocsi a csattanó, amely lezárja. Az előjáték arra való, hogy elcsendesítse a termet, és ráhangolja a közönséget a mesélő hangjára.

Próbáld ki ma este: mielőtt kinyitod a könyvet, beszélj fél percig valami egészen másról. Hol jártál ma, mit láttál. A mese jobban indul, ha a szoba már figyel.

4. Fordítsd el a fejed, ha szereplőt váltasz

A rakugo-mesélő egyedül lép fel, egy párnán ülve, és egy hosszú párbeszéd minden szereplőjét ő játssza. Az a technika, amely mindezt követhetővé teszi, a kamisimo: az előadó az egyik beszélőnél kissé az egyik oldalra fordítja a fejét és a testét, a másiknál a másikra. A hagyomány szerint az idősebb vagy rangosabb szereplő mindig ugyanarra az oldalra kerül.

Nincs jelmez. Nincs járkálás. Kibontakozik egy beszélgetés, és senki sem jön be vagy megy ki.

Próbáld ki ma este: nem kellenek vicces hangok. A farkasnál fordítsd a fejed az egyik irányba, a gyereknél a másikba, és tartsd következetesen. Ezt egy fáradt szülő is meg tudja csinálni este nyolckor.

5. Egy tárgy legyen minden

A rakugo-előadónak két kelléke van: egy összecsukható legyező, a szenszu, és egy kéztörlő, a tenugui. A legyezőből evőpálcika, íróecset, pipa, evező, kard, kinyitva pedig levél lesz. A kendőből pénztárca, könyv, cigarettatárca.

A korlátozás a lényeg. Egy átalakuló tárgy arra hívja a közönséget, hogy a többit maga építse fel, és a képzelet több munkát végez, mint egy egész doboz kellék valaha.

Próbáld ki ma este: használj egy fakanalat, és csak azt. Az óriás buzogánya, aztán evező, aztán varázspálca. Figyeld meg, milyen gyorsan kezdi a gyerek maga hozzátenni a díszletet.

6. Állj meg a vége előtt

Damaszkuszban a hakavati minden este egy eposz egyetlen részét olvassa fel, aztán a lehető legrosszabb pillanatban becsukja a könyvet. Bajbarsz szultán története 356 részből áll. Az emberek évekig visszajártak.

Próbáld ki ma este: egy fejezetes könyvnél egy kérdésnél állj meg, ne a megoldásnál. Ha mindent szépen lezársz, holnap kevésbé várják a folytatást.

7. Hármasával, és pontos ismétléssel

A magyar népmesék jellemzően három, egyre nehezedő kalandra épülnek. Ennek mechanikai oka van: két példa még véletlen, három már szabály, és a harmadiknál a közönség már várja a fordulatot.

Az ismétlés többet ér a változatosságnál. Egy változatlanul visszatérő mondatba a gyerek be tud kapcsolódni, és az a gyerek, aki együtt mondja, már nem csupán közönség.

Próbáld ki ma este: válassz ki egy mondatot, és ne javíts rajta az újramesélésnél. Mondd mindig pontosan ugyanúgy, és az utolsó szó előtt tarts egy kis szünetet.

8. Lopd el a furcsa részletet

A magyar hagyomány olyan képeket őriz, amelyek azért maradtak fenn, mert nem lehet őket körülírni: az égig érő fa, a kacsalábon forgó vár, a darabokra vágott és újra összerakott hős, aki felébredve csak annyit mond: „Jaj, de nagyot aludtam!” Van egy állandó párbeszéd is, amelyben megkérdezik a hőst, mit keres itt, ahol még a madár se jár, és egy öregasszony azt mondja neki: szerencséd, hogy öreganyámnak szólítottál.

A kacsalábon forgó vár az a fajta részlet, amelyet egyetlen bizottság sem találna ki, és éppen ezért maradt meg.

Próbáld ki ma este: amikor családi történetet mesélsz, ne foglald össze. Ne egy autó, hanem a barna autó, amelynek sosem csukódott be rendesen az ajtaja. A konkrét részlettől hiszi el a hallgató a többit.

9. Hagyd, hogy visszaszóljanak

Az afrikai dilemmamese kérdéssel végződik, válasz nélkül, és a hallgatók vitatják meg. William Bascom feljegyzett egyet, amelyben egy férfi kenuja felborul, és ott van a vízben a húgával, a feleségével és az anyósával, és egyikük sem tud úszni. Melyiküket menti meg? A mesélő itt abbahagyja.

Próbáld ki ma este: állj meg középen, és kérdezd meg, mi történik ezután. A tippjük lesz a mérce, amelyhez a valódi befejezést mérik, és a hallgatókból egyszerre résztvevők lesznek.

10. Építs ajtót kifelé is

Az angol a „happily ever after”-t, vagyis az örökké boldogan éltek-et kínálja, amely homályos és kicsit valótlan. Mások szellemesebben zárnak.

A magyarnak kettő is van. A gyengéd: Boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Ez jobb ígéret az örökkénél, mert elismeri, hogy van vége. A másik tréfa: Itt a vége, fuss el véle.

A görög mesélők egészen kilépnek a meséből, és azzal zárnak, hogy ők jól éltek, mi pedig még jobban. A keret megtörik, mindenki visszakerül a szobába, és a varázs nevetéssel ér véget, nem elhalványulással.

Próbáld ki ma este: egy záró mondat, amely visszavezet a valóságba, többet ér egy rendezett lezárásnál. Mondd mindig ugyanazt, és ez lesz a nap végének hangja.

Összefoglalva

• Hangolódjatok rá, mielőtt kinyitod a könyvet.
• Kérjék ők a mesét.
• Mindig ugyanúgy kezdd.
• Hangok helyett fordítsd el a fejed.
• Válassz egyetlen tárgyat, és legyen az minden.
• Lassíts a furcsa részletnél; siess át az összekötő cselekményen.
• Az ismétlődő mondatot mindig pontosan ugyanúgy mondd.
• Állj meg egy kényelmetlen ponton, ha azt akarod, hogy holnap is visszajöjjenek.
• Kérdezz, mielőtt elárulod a megoldást.
• Zárj egy olyan mondattal, amely útjukra bocsátja őket.

Ehhez nem kell szép beszédhang vagy előadói tehetség. Ezeket a fogásokat olyan emberek alkották meg, akik szintén nem voltak hivatásosak, és évszázadokon át csiszolta őket az egyetlen próba, amely számít: ottmaradt-e valaki, hogy meghallgassa.